Kezdõoldal - Poèetna stranaLegújabb szám - Najnoviji brojSzerkesztõség - UredništvoAnyakönyvi hírek - Vesti od matièaraArchívum - ArhivaLinkek - LinkoviVendégkönyv - Knjiga utisakaE-mail

2009. február

Címoldal
Másképp gondolkodók
Községi események
Szép vers mára
Háztűznézőben Akasztón
Sokrétű tevékenység az adai Vöröskeresztben
Sokat ígérő kezdeményezés
Új fényben az Állatorvosi Állomás
Egy viszontagságos téli tiszai átkelés
Idő, idő, időjárás!
Parkrablás és rombolás adai módra
Az adai egyházközségek története
Sikeres évet zárt a Vadvirág
Magyar Szó - Különkiadás
Ahova mindig jó belépni
Szeretnénk egy kicsit megmozgatni a nagycsaládosokat
Az időskorúak gyógykezelésének általános jellemzői
A népzene minden zene alapja
Fiatalok írják
Nyelvi figyelő
Teológiai gondolatok
Rendőrségi hírek
Hírek
Zöld levél
Isten veled, Gyurka!
Címeres nemeslevelek - X.
Sport
Tarka oldal
Politikai krónika
Impresszum

AZ ADAI EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE

    Előszó

    Most induló folytatásos történetünk vidékünk legnagyobb, ezer éves múlttal rendelkező intézményének, a katolikus egyháznak az emlékeit foglalja össze. A Tisza mente legrégibb régészeti forrásai arról tanúskodnak, hogy itt, Adán és környékén tízezer éves emberi jelenlétet és történelmet találunk, sőt ma már részlegesen ismerünk is. A múlt században Adán, a Tiszához vezető kompjárási út mellett a kőkorszakból származó sírok mellett egy bögrét, benne egy nyéllyukas kőbaltát és egy földpátból csiszolt almaalakú kőbuzogányt találtak, a valamikori téglagyárak területén pedig a többezer éves kőrösi, illetve sztárcsói (starčevoi) kultúra festett cserépedényeit találták meg. Az egyiptomi fáraók és a régi föníciai uralkodók idején a Vardar, a Morava, a Duna és a Tisza völgyében egészen a mi vidékünkig jutottak fel a kereskedők. Ada-Óbecse (Becs) vonalán volt a telephelyük, ahonnan kelméiket az északról lejáró kereskedők vitték tovább.
    Nos, e hallatlanul gazdag és izgalmas történelmi lét egy kicsiny, de sok adattal alátámasztott részét fogjuk most közreadni Az adai egyházközség története címet viselő dolgozatban, amelynek szerzői
    − Josip Šefković, a volt adai népszerű kispap, Josip atya, aki precíz kutatómunkával összeállította az adai papság (káplánok és plébánosok) időrendi névsorát,
    − id. Török Máté, az adai egyházközség Pasztorális Tanácsának sokéves elnöke, aki a névsort történeti eseményekkel és népességi statisztikai adatokkal egészítette ki, valamint
    − Király János, tanár, helytörténeti kutató, aki a legrégibb (honfoglalás-kori) régészeti, történelmi adatokat és az egyházi élet fellelhető emlékeit foglalta össze, és az egész történetet tárca-szerű keretben szedte.

    Ezt a munkát Szauer Miklós, a jelenlegi adai plébános jóváhagyólag vette tudomásul, és támogatta a Körképben való közzétételének gondolatát is. Olvasóink észrevételeit, hozzászólását, korabeli fényképekkel, dokumentumokkal való kiegészítését mindvégig szívesen vesszük.

EGYHÁZKÖZSÉGÜNK TÖRTÉNETE

    A mai Ada és közvetlen elődeinek számító települések területén a honfoglalástól kezdve pontosan vissza tudjuk idézni az itteni kereszténység fontos mozzanatait. Ezen a területen a kezdetektől a mai napig római katolikus, zsidó és pravoszláv történelmi egyházak működtek, és a rendelkezésünkre álló legrégibb adat, egy 1198-ból származó dokumentum. Ebben Saul kalocsai érsek már említi Ada előde, az asszonyfalvai település plébániáját, amiből egyenesen következik, hogy ezt a plébániát még korábban alapíthatták.
    - Az akkori lakósok közül a következő neveket említik: Fekete, Fodor, Forintos, Huszár, Kenéz, Kerál, Poócz, Túró, Valkai, Zay.
    
Ők az első nevesített, közvetlen, vagy közvetett elődeink!


Korabeli adai plébániai pecsétek1760 és 1898

    Helységünk nevének kialakulásáról tudni kell, hogy Szent István királyunk élete alkonyán, elveszítve fiát, Szent Imre herceget. Örökös nélkül, tele aggodalommal – féltve országa, népe és egyháza sorsát – önmagát és királyságát Szűz Mária oltalmába ajánlotta.* Ez a különös kapcsolat Mária és a magyarok között a történelem során számtalanszor megoltalmazta a népet a teljes pusztulástól, a Mária tisztelet pedig hihetetlen magasságokba emelkedett, és ez napjainkban is egyre fokozódik.
    A királyi felajánlás után a helységeket, ahol csak lehetett, Szűz Máriáról nevezték el. Így kapta nevét az Ada kezdetének vett Asszonyfalva is, ami így a Nagyasszony, az Asszony, azaz Szűz Mária nevét viselte, amire ma is méltán büszkék lehetünk! Ez tehát közvetett bizonyítéka annak, hogy helységünk István király idejében már létezhetett.
    - Asszonyfalva település azonban a tatárjáráskor (1241-1242) teljesen elpusztult**
    - A későbbi okmányok, 1337-ben és 1440-ben ismét említést tesznek a faluról, ami bizonyítja újjáéledését.
    A kalocsai érsekség 1377-es okmányában az áll, hogy az asszonyfalvai Volferi Miklósnak engedélyezték egy kápolna építését. Minden bizonnyal ő pap volt, mert a dokumentum a falu birtokosaként ugyanott már egy másik személyt, Citár Lőrincet említi.
    Ők tehát a második, vezetéknévvel és keresztnévvel rendelkező, helybeli honfitársaink, egyházatyák, akikről csaknem ezer év távlatából is biztosat tudunk!
    Arany betűkkel kell beírni nevüket községünk történetébe!
    1338-ban a veszprémi püspökség okmányaiban is szó van Asszonyfalváról. Ez szintén sokatmondó adat, hisz pontosan tudjuk, hogy abban az időben a közelben lévő Magyarkanizsa is a veszprémi püspökség egyik jelentős halszállítója volt.
    Később, egy 1522. évi adójegyzékből megtudjuk, hogy Asszonyfalva a mai Ada város közelében húzódott, és a mohácsi csata (1526) előtt is volt temploma. A Zenta-Ada régi útvonal mellett, a Tisza felé eső határrészen 1897-ben is látható volt még a templom romja. Ennek külön érdekessége, hogy téglából épült, ami a lakóinak jólétéről is tanúskodik. A dézsmajegyzék szerint Asszonyfalva 1522-beni lakósai, betűrendbe szedve, a következők voltak:
    - Baka Tamás, Batyán Mihály, Bende Tamás, Benő Demeter, Benő Gergely, Bodyn Ambrus, Botyán Dömötör, Cozma Hwgó, Cseregi István, Csörögi András, Dékán Lukács, Fáber András, Faragó Tamás, Ferenc Urbán, Fodor András, Fodor László, Forintos István, Globa András, Globa Dénes, Hasas Gergely, Hegyi Ambrus, Hegyi Gábor, Hegyi Gergely, Jóál András, Kerál Mihály, Manos Bálint, Márkus Dömötör, Márkus Lukács, Mészáros Mihály, Nagy Péter, Nagy Szilveszter, Nagy Tamás, Ökörhalmy Antal, Rácz János, Rosta Miklós, Szabó István, Szabó Orsolya, Török András, Víg Bálint.


* Amikor 1693-ban a török elnyomás alól Magyarország felszabadult, a nép hálája jeléül I. Lipót király megismételte az ország szentistváni felajánlását. XIII. Leó pápa 1896-ban – az akkori esztergomi érsek, Vasary Kolos bíboros kérésére –, mint különös ünnepet, engedélyezte Magyarország számára a Magyarok Nagyasszonya napját. Paskai László, Magyarország bíborosa 1988-ban megújította Szent István felajánlását.
A Magyarok Nagyasszonya, népünk patrónájának napját minden évben október 8-án ünnepeljük.
A felajánlás nemcsak a magyarokra, hanem a Kárpát-medence minden népére – akik a Szent Korona fennhatósága alá tartoztak – érvényes, így az vonatozik Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélyre, Délvidékre, Horvátországra, Muraközre, azaz mind a 64 vármegyére.
Mi, magyarok elsőként, de nem egyedül tiszteljük hát Nagyasszonyunkat, Nemzeti Patrónánkat, a Boldogságos Szűz Máriát. Bajorországban, 1630-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti patrónaként tisztelni Máriát, Franciaországot 1638-ban XIII. Lajos király ajánlotta Mária oltalmába, Ausztriát pedig III. Ferdinánd ajánlotta fel 1647-ben.

** A tatárok 1241-ben – Bánság felől jövet – Asszonyfalvánál, Adánál – a mai Lóstrandnál (a köveknél) keltek át, bőrhídon, a Tiszán, és egyenesen a falura rontottak. Fölégették, lerombolták, és majdnem összes lakosát legyilkolták.

(Folytatása következik)

februar 2009.

Naslovna strana
Opštinski događaji
Kratka istorija Dobrovoljnog vatrogasnog društva u Adi
Humanitarna akcija
Molski dobošar
U koštac sa krizom
Vesti iz policije
Vesti
Impresum


Design by VA